Vég Csaba: Beavatottság és Égi-lélek az Arvisurában
Az Arvisura egy különleges mű, melyről szélsőségesen különböző véleményekkel találkozhatunk. Sok ember számára egy alapmű, amelyet igyekszik minél gyakrabban forgatni; sokan viszont elutasítják, sőt, akár zagyvaságnak tartják.
Valójában az Arvisura, mint "jelenség", minden ízében különleges, technológia-központú modernitásunk leegyszerűsítő szemléletétől eltérően egy egységben gondolkodó, szerves, archaikus világlátási, pontosabban "világmegragadási" módot képvisel. Az Arvisura lejegyzője Paál Zoltán, egy egyszerű ózdi "vasas" munkásember - mindenféle történelem-, vallás- és néprajztudományi tanulmányok, és természetesen, akadémiai tagság nélkül. Elmondása szerint a Második Világháború vége felé egy manysi fősámán unokájától, Szalaváré Turától kapott rovásos feljegyzéseket, amelyek, Tura meséivel értelmezve, az elsődleges forrásai voltak. Bármennyire is hihetetlennek tűnik mindez, több közvetlen és közvetett bizonyíték is található, amelyek igazolják ezt és az elkövetkezőket. Tura ugyanis ez után meghívta az Arvisurához kapcsolódó istenségeket és ősöket, Paál Zoltánt pedig megbízta az Arvisurák őrzésével, majd újraírásával. Ez már teljesen túllép azon a határon, amit a modernitásunk lehetségesnek és elképzelhetőnek tart. Néprajzi leírásokból azonban részben ismerjük a manysik világlátását, sőt, a szellemvilággal kapcsolatos tapasztalataikat, amelybe ez a történés is szervesen illeszkedik. Paál Zoltán a rovásos lapok és Tura történetei alapján újrafogalmazta a régi feljegyzéseket. Harminc év múlva azonban egy újabb különös dolog történt. Paál Zoltánnak megnyílt egy másik csatorna - az általa "gondolatvibrációs eljárásnak" nevezett eljárással, vagyis telepatikus úton kapott információkat. Ez a mai szemléletünk számára már végképp elképzelhetetlennek látszik, pedig, ugyancsak vannak ismereteink, sőt, filmfelvételeink például kirgiz regösökről, a Manasz-éneklőkről. Néhány "manaszcsi", akit a szellemek a sámánokhoz hasonló módon hívtak el, a kezdő verssorok után révületbe esik, és ebben az öntudatlan, médiumi állapotban énekli a hőséneket, akár hosszú órákon keresztül. Ha félretesszük az előítéleteinket, mind egyre több és több bizonyítékot találunk, hogy amit az "Arvisura-jelenségben" elsőre képtelenségnek tartottunk, az igaz.