C. G. Jung: Szellem és élet

A szellem és az élet összefüggése azok közé a problémák közé tartozik, amelyek vizsgálata során rendkívül bonyolult tényezőkkel kell számolnunk. Éppen ezért vigyáznunk kell, nehogy magunk bonyolódjunk bele a szavak hálójába, amelyekkel meg akarjuk fejteni a nagy rejtvényt. Mert hiszen hogyan is tudnánk másképpen bevonni a gondolkodási folyamat áramába azt a csaknem végtelen távlatú ténykomplexust, amelyet "szellemnek" vagy "élet­nek" nevezünk, mint drámaian kifejezve szavak, fogalmak segítségével, amelyek puszta váltópénzei az intellektus­nak? Noha ez a szavakkal kapcsolatos kétely terhesnek tűnik, véleményem szerint nagyon is helyénvaló minden olyan esetben, amikor alapvető dolgokról szándékozunk beszélni. A "szellem" és a "lélek" szavak kétségtelenül közkeletű, sőt ősidők óta ismert figurák, amelyeket néhány évezrede ide-oda tologatnak a gondolkodó ember sakktábláján. A probléma nyilván a sötét őskorban kezdődött, amikor valamelyik ősünk azt a zavarba ejtő felfedezést tette, hogy az eleven levegő, amely a haldokló utolsó hörgésével elhagyja a testet, többet jelent, mint pusztán a mozgó levegőt Ezért aligha véletlen, hogy olyan hangutánzó szavak, mint ruach, ruch, roho (héber, arab, szuahéli) a szellemet is jelölik, nem kevésbé világosan, mint a görög pneuma és a latin spiritus.

Hiszen tudjuk valóban - bármennyire ismerjük is a szót -, mi is tulajdonképpen a szellem? Vagy biztosak vagyunk benne, hogy ha ezt a szót használjuk, mindannyian ugyanazt értjük rajta? Elvégre a "szellem" szó nem meghatározó, hanem kétes, sőt ijesztően többértelmű. Ugyanaz a szó - szellem - jelent egy átfogó jelentőségű elképzelhetetlen, transzcendens eszmét; banálisabban egy fogalmat, amely az angol mind-nak felel meg; egy intellektuális viccről is mondhatjuk, hogy "szellemes", de létezik kísértetként megjelenő szellem is, továbbá olyan tudattalan komplexus vagy spiritiszta jelenség, amely asztaltáncoltatásban, automatikus írásban, kopogtató hangokban stb. nyilvánul meg, átvitt értelemben pedig beszélünk egy bizonyos társadalmi csoport uralkodó nézetrendszeréről - "az ott uralkodó szellemről", és végül a német nyelv a Geist (szellem) szót anyagi értelemben is használja, amikor például Weingeist-et(borszeszt), Salmiakgeist-et(szalmiákszeszt) és általában geistige Getränke (szeszes italokat) fejez ki vele. Ez nem rossz tréfa, hanem egyfelől a német nyelv tiszteletre méltó ősi múltja, másfelől a gondolat bénító tehetetlensége, és tragikus akadály mindenki számára, aki tiszta eszmék távoli magaslatait szavak létrájával reméli elérni. Hiszen ha kimondom a "szellem" szót, nem korlátozom az adott pillanatban hangsúlyozott értelemre, nem teljesen zárom ki a szó többértelmű csillogását, színjátszását.

Ezért fel kell tennünk az alapvető kérdést: tulajdonképpen mit is jelent a "szellem" szó, ha az "élet" fogalmával összefüggésben használjuk? Semmiképpen sem szabad hallgatólagosan feltételeznünk, hogy alapjában véve mindenki pontosan tudja, mit értünk "szellemen" vagy "életen".