Carl Gustav Jung

2018.11.21

Négy könyv:

Szellem és élet

Lélek és halál

Föld és lélek

Az archaikus ember

"Mutass nekem egy épeszű embert, és én kigyógyítom belőle." 

143 éve született Carl Gustav Jung pszichiáter, pszichológus, az analitikus pszichológia megteremtője. 1875. július 26-án született a svájci Kesswillben Carl Gustav Jung svájci pszichiáter, az analitikus pszichológia megteremtője. Apja református lelkészként szolgált, a családi mitológia szerint Jung nagyapja Goethe törvénytelen fia volt, s talán ebből is eredt, hogy Jung egyik legkedvesebb olvasmánya Goethe Faust-ja volt. 1879-ben a család Bázelbe költözött, s Jung itt végezte iskoláit is. Gyerekkorára visszaemlékezve egyik alapélménye a magányosság, sokáig nem született testvére. A másik nagy élmény, amely végül pályaválasztásában és későbbi életében is nyomot hagyott, az álmok, a misztikum, az okkultizmus iránti érdeklődés, unokanővérével például rendszeresen spiritiszta kísérleteket végeztek. Emellett erősen foglalkoztatta a vallás, a saját Isten-élmény megfogalmazása, s mivel a családban mindkét ágon számos lelkész volt, Jungot is annak szánták. 

"A lélek képek egymásutánisága a legtágabb értelemben, de nem valami véletlen egymásmelletti- vagy egymás utániság, hanem egy minden mértéket meghaladóan értelmes és célszerű felépítmény, az élettevékenységek képekben kifejezett szemléletessége."

A cikk itt olvasható teljes terjedelmében.


Hét Prédikáció Halottaknak

1925-ben Jung kiadott egy furcsa könyvet, korlátozott példányszámban. Névtelen kiadás volt, és csak halála után, emlékiratainak nyomtatásakor ismerték el nyíltan is szerzőségét. E mű kétségtelenül egy automatikus-írás gyakorlat, amit mintha a 'másvilágról' diktáltak volna, vagy ahogyan ő mondaná, a kollektív tudattalanból. A 'személy', aki diktált neki, egy archetípus volt, egyfajta Mester, vagy Bölcs. Amióta csak először találkozott Jung ezzel a Lelki Archetípussal, szenvedett és gyötrődött e kapcsolat súlya alatt. Harcolt a különös hangok befolyása ellen, de ugyanakkor át is adta magát nekik.

Jung a Philemon nevet adta ennek az ősi bölcsnek, aki feltárta előtte a saját lelkének mélységeiben rejlő titkokat. Jungnak végül is sikerült egy vázlatot készítenie róla, és így jelenhetett meg egy sziluett formáját öltve a Vörös Könyvben, amit Jung abban az időben többé-kevésbé naplószerűen írt. Philemon így az Ősöreggel azonosult, a Hajnaljáróval, a Mesterrel és a Guruval, aki az időn és dimenziókon túlról szól.

Tovább


Mélylélektan

Készült Jung és mások művei alapján. Összeállította Nagy Zoltán.


Gondolatok a természetről

Kevéssé ismeretes, hogy C.G.Jung életművében az embernek a természethez való viszonya centrális jelentőségű. Amikor még egyáltalán nem rendült meg az embereknek a haladásba vetett hite, és környezetvédelemről jóformán alig esett szó, Jung már felemelte szavát amellett, hogy vigyázzunk a természetre. A mai környezetvédőkről eltérően ő az ember belső természetére összpontosította figyelmét, emiatt mindeddig nemigen vették tudomásul, hogy a tudós pszichológus bizonyos értelemben "úttörő természetvédő" volt. Jung véleménye szerint meg kell változtatnunk a természettel kapcsolatos gondolkodásunkat, és ennek érdekében mindenekelőtt azt kell újból megtanulnunk, hogy bensőnkben meghalljuk és komolyan vegyük a természet halk szavait. A természet részei vagyunk, és évmilliók tapasztalatait hordozzuk magunkban. Az e kötetben olvasható szemelvények azt szeretnék megmutatni, hogy mit nyerhetünk, ha természetes bázisunkkal tudatos viszonyban vagyunk és ennek szellemében élünk. 

libri.hu 


Mélységeink ösvényein

A ​huszadik század bizonyos szempontból a lélek megcsúfolásának, a lelketlenség variációinak története. A "fehér kultúra" felfuvalkodott intellektualizmusa - több-kevesebb materialista színezettel - inkább csak az ésszel-kézzel megragadható dolgokat tartotta érdeklődésre méltónak. Ehhez képest aztán minden egyéb leértékelődött, mert "szubjektív", nem jövedelmező, s nem veti alá magát a racionalizmusnak, mint például az érzelmek és a hit világa. E kozmikus gőg, a többszörös gyökérsorvadás nagy szerepet játszik a legkülönbözőbb személyes, kis- és nagyközösségi válságok keletkezésében. 
A lélekvesztés, a belső önelhanyagolás félelmetes következményeire már századunk első évtizedeiben felhívta a figyelmet C. G. Jung (1875-1961), a látnokinak is nevezhető zürichi tudós, akinek pszichológiai életműve egyre időszerűbb, hiszen a kívül-belül megtépett emberiség, illetve az egyén akárhányszor magára ismerhet fejtegetéseiben, és segítséget kaphat rendeltetésének megtalálásához. Mindennemű felületesség, öntúlbecsülés, főként pedig zsarnokság voltaképpen fél tőle. Magyarul ezért inkább csak az utóbbi években jelenhettek meg egyes művei, melyek folytatásának éppúgy tekinthető e tanulmányválogatás, mint kapunyitásnak legbensőbb önmagunk veszélyekkel és kincsekkel rakott barlangvilágába. Jung nem forradalmár, nem valláspótlék, hanem igényes kalauz mélységeink ösvényein. Lényünk alapstruktúráiról van szó: érdemes elindulni vele lélekkeresőbe.
moly.hu


Az alkímiai konjunkció

A ​modern tudomány képviselői közül kétségtelenül Carl Gustav Jung /1875-1961/ volt az a személyiség, aki először merte komolyan venni az alkímiát, s aki ugyanakkor a legnagyobb figyelmet is szentelte neki. E komolyságot és figyelmet semmi sem mutatja jobban, mint az a több mint kétezer oldal, amelyet Jung - mind mennyiség, mind minőségi életművéből az alkímia tanulmányozásának szentelt. Jung óta már tudományos oldalról sem lehet az alkímiát pénzsóvár aranycsinálók áltudományos hókuspókuszának minősíteni. Ma már mindenkienk illik tisztában lenni azzal, hogy az alkímia - amely komolyan vette a jézusi parancsot: "Legyetek... tökéletesek, amint a ti mennyei Atyátok is tökéletes!" - maga a scientia perfectionis, a tökéletesség tudománya, s tulajdonképpeni mivolta a modern tudományok közül nem annyira a kémiával, mint inkább a pszichológiával rokonítja. 
A jelen munka - mely először 1955 - 1956-an jelent meg - alkimista kifejezéssel élve nemcsak Jung alkímiai tematikájú munkásságának kvintesszenciája, hanem bátran tekinthető az egész életmű végső konklúziójának is. Ő maga önéletrajzi művében így nyilatkozott róla: Csak ezzel a könyvvel "lett pszichológiám végérvényesen a valóságba állítva, s mint befejezett egész, történelmileg megalapozva. 
Ezzel teljesítettem feladatomat, elvégeztm munkámat, amely most már megállja a helyét. S abban a pillanatban, amikor elértem a talajt, a számomra tudományosan még felfogható végső határába ütköztem, a transzcendensbe, az önmagában vett archeiptikus lényegbe, amelyről többé már semmiféle tudományos kijelentés nem tehető."
moly.hu


A pszichoterápia gyakorlata

C. ​G. Jung egyike a múlt század szemléletformáló tudósainak. Általa nyertünk betekintést a psziché azon régióiba, melyekről addig csak a szépirodalomban, drámairodalomban és képzőművészetekben találkozhattunk. Írt a spiritizmus pszichopatológiájáról, foglalkozott gnosztikus tudósok írásaival, tanulmányozta az alkímiát, de érdekelték a mikrofizika új eredményei is, és mindezeket integrálta tudatos gondolkodásába. Olyan új fogalmakkal gazdagította a pszichológiát és a pszichoterápiát, mint a kollektív tudattalan, a szinkronicitás, az archetípusok, a típustan és a legbenső lényegünket jelentő Selbst melyek már általános használatúvá váltak. Rendkívül széleskörű és elmélyült kutatásai alapján felállította a lélek természetes fejlődési folyamatának egy új teóriáját, melyet individuációs processzusnak nevezett el, és ebből fejlesztette ki a jungi analitikus pszichológia elméletét és gyakorlatát, melynek gerincét az álommunka képezi. Jung pszichológiája analitikus pszichológia, mert elfogadja a Freud nevéhez fűződő pszichodinamikai alapelveket, értelmezve és kiterjesztve azokat; nevezetesen az embert egészlegességében, testi-lelki-szellemi-transzcendens mivoltában szemléli. Világosan látta, hogy az egyes embert csak az emberiség múltját, jelenét és jövőjét is magában foglaló kultúrtörténeti egységben lehet megérteni. Ezért kutatását kiterjesztette a pszichológia határterületeire, a vallástörténetre, filozófiára, etnográfiára, mitológiákra.

moly.hu


Gondolatok a szexualitásról és a szerelemről

A szexualitás szempontjának nevetséges és már-már beteges túlhangsúlyozása voltaképpen tünete egy jelenkori szellemi zavarnak, amelynek főleg az az oka, hogy korunknak nincs helyes fogalma a szexualitásról. A szerelem csak annak fedi fel legrejtettebb titkait és csodáját, aki képes a feltétlen odaadásra és érzelmi hűségre.

Tartalomjegyzék

Előszó - A szexualitásról - A szexuális kérdés - Nemi erkölcsünk tévúton - Mi a szexualitás? - A gyermekkori szexualitás - Szexuális komplexusok - A szerelemről - A szerelem titka - A szerelem a szellemi szférában - A szerelem formái - Az anya- és apakomplexus - A szerelem mint lelki kapcsolat - A házasságról - Tudatunk változása - A rossz házasság és következményei - A párválasztás - A házasság fejlődési fokai - A házasság ma - Idézett művek

moly.hu

Készítsd el weboldaladat ingyen! Ez a weboldal a Webnode segítségével készült. Készítsd el a sajátodat ingyenesen még ma! Kezdd el